„Nem ártott meg az éhezés a bátor éhségsztrájkolóknak. Ezt onnan lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy éhesen is pont olyan hülyeségeket hordtak össze, mint jóllakottan szoktak. Molnár Csaba szerint egy hétig az ő bőrük alatt korgott Magyarország gyomra, ami különösen Gyurcsány esetében komoly teljesítmény, mert róla köztudomású, hogy a bőre alatt (is) pénz van, s a pénz általában beszél, s nem korog.
Ám ez a korgás – és a Molnár által szemérmesen elhallgatott rotyogás – úgy hatott a szocialistákra, akár egy égi szózat, mert összefogós hangulatba kerültek, s ha a nagy, könnyes összeborulás elmaradt is még, már megkezdték a tárgyalásokat az együttműködés lehetőségeiről, amely közeledés fázisait lélegzet-visszafojtva figyeli a nemzeti oldal, amelyik egyre-másra megretten a lassan már ezer főt is kitevő baloldali tüntetők egyre növekvő tömegétől. S mi lesz akkor, ha a ma még vonakodó LMP ellenállása is megtörik, s csatlakozik két tucatot is meghaladó stabil hívével a szocikhoz? Egy új népfront!? Hazafiatlan ugyan, de nekik megteszi.”