„A bekerülő hallgatók tudásának alacsonyabb színvonala csak az egyik baj. A másik, hogy a felsőoktatási rendszer erőforrásai végesek. A műszaki-tudományos oktatásban jellemző, hogy a tanulmányokat végigkíséri az anyag- és időigényes laboratóriumi oktatás. Ha ezeknek a fejlesztésébe fektetne a kormány, oda a megtakarítás, így inkább nem áldoznak rá. Következésképp a rendelkezésre álló erőforrások több, ráadásul butább hallgatót kell, hogy kiszolgáljanak, ez sem segíti az eredményes átalakulást. Ugyanez elmondható a színvonalas oktatókra is: nincs belőlük sok, és nem tudnak végtelen felé szakadni, hogy minden oktatási feladatot egyenlően jól lássanak el.
Ezeknek a folyamatoknak a megléte az oktatási rendszer minden szereplője által tapasztalt tény. A Hoffmann-féle keretszámokkal ez a helyzet rosszabb lesz, mert a műszaki-tudományos képzéseken kívül minden meglehetősen drága lesz, márpedig ami ingyen van, az sokaknak kell, legyen az diploma vagy béltükrözés. És hát sokan csak későn jönnek rá, hogy számukra mindkettő hasonlóan kellemetlen élmény.”