A nő kis helyen is elfér

„A bántalmazott nő fizikai, érzelmi és társadalmi helye olyan apró, hogy nem is igazán látszik. Akit bántalmaznak, az megszégyenül, annak megszűnik az önbizalma, annak fáj, annak rejtőzködnie kell, annak senki sem hisz, annak senki sem mer segíteni, az egyedül van – az a nő olyan kicsi, hogy már lefényképezni sem lehet. A bántalmazás ismétlődik, nap mint nap ott van, visszatér, a félelem soha meg nem szűnik.

Ma Európában tíz nő közül kettő szenved valamikor élete során tartós bántalmazást. Vannak, akiknél ez már kisgyermek korban elkezdődik, szexuális, fizikai vagy érzelmi formában. Pontos adatok Magyarországról nincsenek, nálunk még felmérések is csak szórványosan léteznek a témában, mert nincs olyan érdemi állami intézmény amely akárcsak kutatná a nőkkel szembeni erőszak jelenségét. Nem hogy olyan, amely érdemben kezelni próbálná.

Nem csoda, ha a parlamenti képviselők is olyan ostobán tájékozatlanok. Magyarországon csak arról van pontos adatunk, hogy hányan halnak meg párkapcsolati erőszak eredményeképpen. De nincs okunk feltételezni, hogy Magyarországon más volna a helyzet a nők elleni bántalmazásban mint a hozzánk közeli európai országokban, Szlovéniában vagy éppen Ausztriában. Sokkal több nő szenved erőszaktól mint amennyit szeretnénk elhinni. Tízből kettő. (...)

Minden civilizált kormány feladata, hogy megóvja polgárait az erőszaktól, akárhol fenyegeti is az őket. Magyarországon nem ez a helyzet. Ha a bántalmazott magyar nők úgy éreznék, biztonságban vannak és ügyeiket pártatlan hivatalok és bíróságok elé vihetnék, nem gyűlt volna össze pár hét alatt 100 ezer aláírás ez év elején. Ha a Parlament holnap elveti a családon belüli erőszak büntetőjogi tényállásának bevezetését, azt a több százezer nőt hagyja cserben, akiknek erre a legnagyobb szüksége van.”