Aknamező

„Eddig ugyanis kizárólag a költségvetési fegyelem terén, igaz, sok-sok megszorítással, tudott elismerésre méltót felmutatni a kormány – a deficit csökkentése, bármennyire is fájdalmasak például a megemelt adók, Magyarország esetében valóban érdem. A csaknem öt-hat százalékos infláció azonban egy visszaeső gazdaságban szégyen. S ne feledkezzünk meg arról sem, ha nem csökken az uniós kritériumszint alá jövőre is az államháztartási hiány, akkor Brüsszel részéről a korábban kilátásba helyezett pénzcsapelzárás tényleg megvalósulhat.

De még nagyobb gondot okoz, hogy recesszióba jutott a magyar gazdaság, lefagytak a vállalati hitelek, sőt a bankok részéről továbbra is szigor várható, az azeri nyilatkozatok fényében pedig a »keleti nyitás« finanszírozási oldalról nem tűnik működőképesnek.

Szűkülő megrendelések miatt a hazai kis- és közepes vállalkozások döntő része csak a költségeit tudja kitermelni, egy részük már teljesen fizetésképtelen. Jó lenne már velük is foglalkozni – és nem csak szavak szintjén. Ha nem hisznek nekem, pillantsanak rá a belső piac állapotát tükröző KSH-adatokra.

Borítékolható, hogy hosszú, forró őszünk lesz: még itt sincs az EU–IMF-páros, máris »hatástalanítani« kell az ország pénzügyi aknáit. S ezt bizony most nehéz ráfogni a 2002–2010-es »elmúltnyolcévre«, a balliberális összeesküvőkre vagy éppen a hitelminősítőkre.”