Izzott a levegő a stúdióban: Csintalan belecsapott a lecsóba
A bukfenckirály megint nagyot alakított.
Vagy Orbán–Alijev-alku döntött a kérdésben, vagy nem. Két igazság nem létezhet, valaki hazudik, de nagyon.
„Orbán Viktor ugyanis a hvg.hu kérdésére úgy emlékezett, hogy semmilyen háttéralku nem köttetett az azeri elnökkel Bakuban. »Ez egy demokratikus európai állam. A nemzetközi jog szabályait nem titkos megállapodások szerint alakítják, hanem ahogyan azok írva vannak, nyilvánosan« – közölte a miniszterelnök, ahogy előtte Szijjártó Péter államtitkár is azt mondta, »túl élénk a fantáziája« annak, aki ilyen háttéralkut sejt a baltás gyilkos kiadatása mögött. Jó.
De akkor fogadjuk el, hogy azeri barátaink azok, akiknek élénk a fantáziája, ők ugyanis egyáltalán nem csinálnak titkot abból, hogy Orbán megállapodott Alijevvel a rasszista gyilkos átadásáról, igazolva az eseményeket élénken nyomon követő örmények makacs gyanúját. Orbánék transzparenciás retorikáján lazán túllépve, az azeri vezetők azt mondják, az elmúlt egy évben zárt ajtók mögött, titkos tárgyalások folytak az ügyről, »nem is volt szükség a nyilvánosságot erről az érzékeny kérdésről idő előtt tájékoztatni«.
Az Armenpress hírügynökség is arról számolt be múlt pénteken, hogy Novruz Mammedov, az azeri államfő kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója korábban elismerte: Alijev felügyelete alatt »közel egy éve titkos tárgyalás és levelezés folyt többek között a magyar igazságügyi szervekkel Safarov kiadatásáról«.
Na mostan vagy voltak titkos tárgyalások, vagy nem (a tárgyalások tényét még az elővigyázatlan Magyar Nemzet is elismerte). Vagy Orbán–Alijev-alku döntött a kérdésben, vagy nem. Két igazság nem létezhet, valaki hazudik, de nagyon, és csupán saját, személyes gyanúnkat, nem pedig paranoiánkat osztjuk meg az olvasóval, ha azt sejtetjük, hogy az azeri, nem pedig a NER-rezsim az, amelyik igazat beszél.”