Amit a minisztériumban nem tudnak

„A kormány által azóta is rendszeresen – és fölöslegesen, hiszen semmi nem írja elő kötelező alkalmazását – hivatkozott egyezmény ugyanis tartalmaz egy tizenkettedik paragrafust, amely (bárki leellenőrizheti) a következőképpen szól: »Mindegyik Fél gyakorolhat egyéni kegyelmet, közkegyelmet vagy átváltoztathatja a büntetést alkotmányának vagy más jogszabályainak megfelelően.«

Ezek után megint csak két lehetőség képzelhető el. Az első, hogy a külügyi és igazságügyi tárcától kirúgtak minden, négy oldalnál többet (magyarul!) olvasni képes embert, a második, hogy mindenki tökéletesen tisztában volt azzal: szabadon fogják engedni Sararovot, csak azóta is lapítanak ezzel kapcsolatban. Klasszikussal élve: hazudnak éjjel, reggel meg este. Egyik verzió sem túlzottan biztató a magyar kormány szempontjából: az első ugyanis végtelen dilettantizmust, a második döbbenetes erkölcsi állapotokat sejtet.

Az pedig önmagában is mindent elmond a kormányban uralkodó morálról, hogy az ügynek azóta sincsenek személyi következményei. Kisebb igényűeknek pedig akár az is feltűnhet, hogy senki még csak bocsánatot sem kért a kormány részéről.”