„Talán a közelgő szocialista felvásárlás – amitől Isten óvja a Népszabadságot - okozta az izgalmat, aminek hatására megremegtek a tollak, mindenesetre a nol.hu múlt pénteken két olyan véleményt is közölt, amely a szólásszabadság korlátozásának praktikus és elvi igazolását keresi. Ezekre reagálok külön-külön a héten, a szabad véleménynyilvánítás pártján.
A politikai korrektség megbukott. Nem csak Magyarországon, hanem a komplett nyugati civilizációban. Nem attól járt le a lemez, hogy a szabad szólás hívei meggyőzték igazukról a széles közvéleményt, hanem attól, hogy a p.c. uralkodásának hosszú évtizedei alatt képtelen volt kigyomlálni a társadalmakból az ordas gyűlöletet, a verbális agressziót meg a xenofób, homofób és egyéb soviniszta uszítást, ezzel szemben »sikerrel« söpört sok-sok éven keresztül szőnyeg alá olyan fontos társadalmi konfliktusokat, amilyenek például nyugaton a muszlimokkal vagy Magyarországon a cigánysággal kapcsolatos súlyos együttélési problémák. Az eredmény ismert: a kísérlet megbukott.
Révész Sándor, a Népszabadság publicistája ezért már nem is bajlódik a szokásos praktikus érvekkel, hanem erkölcsi síkra emeli a dilemmát. A »zsidó pofátlanság« és a »német precizitás« vizsgálata során arra jut, hogy egyik jelzős szerkezet sem fér bele egy kultúrember szótárába, mert minden általánosítás valami rossznak, valami borzalmasnak a melegágya. Talán azt se bánná, ha érvei mögött nem csak a saját meggyőződését, hanem a BTK vonatkozó paragrafusait is fel tudná sorakoztatni.”