Jetleg

„Orbán Viktor eszement országlása kapcsán én már semmin se csodálkozom, mégis, újra és újra meg tudok lepődni, hogy olyasmik történnek Unortodoxiában, amik a minimális, de tényleg, a legminimálisabb józan észnek is ellentmondanak, nem beszélve becsületről, tisztességről, és hasonló fogalmakról, amikkel oly hatásosan lehet petárdázni a kereszténynemzeti parádékon – félmilliós havi benzinpénzzel és sofőrös állami autókkal a seggünk alatt.

Meglepődöm, felháborodom és mélységesen szégyellem magam, hogy a hazám választott miniszterelnöke sunyi és kisstílű kufárkodásba fog, hogy pár milliárd dollár állampapírjegyzés lehetőségéért – vagy ki tudja miért, de biztos, nem Alijev két szép szeméért – elad egy gyilkost a hazájának, ahol az illetőt rögtön kiengedik, nemzeti hősként ünneplik. Mindezt ez a miniszterelnök előre tudja, ahogy azt is, hogy amit tesz, nettó gazemberség, amiből balhé lesz, minekutána hazudni kell, sőt visszatámadni, áttematizálni, harcolni, mint egy számítógépes játékban. És persze azt is tudja, hogy valahogy majd túléli.

És túl is éli, lényegében nincsenek is következmények, pár ezren tüntetnek egyet, oszt kalap. Ki-ki el van foglalva magával. A szegényedéssel, az inflációval, a munkanélküliséggel. Ha a torkáig ér, azzal, ha még nem ér a torkáig, azzal. Ami megtörténhet, meg is történik a megpuccsolt Magyarországon, kellő hatalom kell hozzá, és kellő arcátlanság. És persze a tányérképű mamelukhad, e félelem- és lenyúlásközösség, mely hatalomváltások idején szétrebben, majd ismét összeáll – mondhatnám, ez a magyar konstans.”