Lezártnak tekintik

„Lehet röhögni Matolcsyn, lehet sajnálni Lázár Jánost, de mi van akkor, amikor eladnak egy elítélt mészárost Azerbajdzsánnak, mert pillanatnyi érdekeik úgy kívánják, legalábbis ezt mondja valamelyikük, aztán csak néznek, hogy felpezsdül a világ?

Nem teszek úgy, mintha tudnám, nem is az én dolgom megmondani, de az egészen biztos, hogy ezek után nem szívesen fognék kezet fideszes politikussal, nem szívesen tekinteném őket nemes ellenfélnek, ha a következő választásokon le kellene győznöm őket, és nem is örülnék, ha együtt sétáltatnánk kutyát, mert ez már nem vicces, ez már nem egy elkényeztetett és rohadt gazdag ötéves gyerek tombolása a játékboltban, hanem igazi, jellemtelen és becstelen eljárás, ami nemhogy Európára nem jellemző az utóbbi párszáz évben, de Afrikában és (fél)Ázsiában is nagyon kellene keresgélni a történelemkönyvekben, hogy példát találjunk rá.

Ilyen üzleteket pszichopata senkik kötnek mocskos utcasarkokon, aztán még el is büszkélkednek vele, de ők ettől pszichopaták, egy kormánynak pedig legalább nyomokban tartalmaznia kellene becsületes embereket. Nem mindenki, nem mindig, de néha valaki felcsattanhatna, hogy elég, legalábbis most, legalábbis ebből nagyon elég, és gondoljuk meg még egyszer, mit csinálunk és miért.”