Két kérdés Safarov-ügyben

„Martonyi János külügyminisztert minden információm szerint kultúrembernek tartják a világban: több nyelven beszél, jó a fellépése, kellemes tárgyalópartner, érti a dolgokat, nem olyan Fidesz-csinovnyik, mint a többi, és így tovább. Amikor a dicséretét hallom, mindig megkérdezem, hogy mégis milyen embernek tartják azt az egyébként bizonyára kifogástalan kultúrembert, aki két éve nem tesz mást, mint a saját miniszterelnökének botrányos húzásait, rossz politikáját, goromba és sértő kijelentéseit magyarázza, mentegeti, keni el, próbálja meg nem történtté tenni nap mint nap és világszerte. Aki Orbán – és ezáltal a »rendszere« – szalonképesítésén dolgozik.

Most már azt a kérdést is fel kell tennem: mégis hol van annak az embernek az önérzete, emberi és szakmai önbecsülése, akit láthatóan kihagytak egy súlyos, az ő területét elemi módon érintő döntésből, amelynek ráadásul komoly nemzetközi következményei vannak és még komolyabbak lehetnek? Hogy helyette, megint csak minden információ szerint, az a Szijjártó Péter nevű, hosszú évekig a Fidesz-szóvivői poszton edződött beszélőgép járt el, akibe a tartalmat nyilvánvalóan továbbra is személyesen a miniszterelnök táplálja be? (...)

A kérdés az, mi kell ahhoz, hogy akadjon egyetlenegy ember a Fideszben, aki megunja a szolgai végrehatást, a nyilvános megaláztatást és mellőzést, és a maradék önérzetével bevágja Orbánnak a törülközőt.”