Galamuszi macska

„Mivel magam mint egykori lelkes ÉS-olvasó a lapot ma már újságíró-szakmai okokból sem vagyok hajlandó kézbe venni az abban hemzsegő, humornak, netán éppen irodalomnak álcázott gyűlölettirádák miatt (Váncsa, Parti Nagy), konkrét példának marad a Mancs és a HVG.

Utóbbi szakmai mélyrepülése személyes fájdalom is, hiszen egykor a mások mellett Horváth Zoltán nevéhez köthető, semmilyen más lapnál nem tapasztalt igényesség igazította az újságírói pályán tett első lépéseimet is. És akkor legutóbbi számában a lap súlypontját képező »Fókuszban« rovat a második félidejébe lépő Orbán-kormányról szóló cikke a higgad, tényeken, ellenőrzött adatokon alapuló, tárgyilagosságra legalább törekedni látszó elemzés helyett maga a tömény, minden kormányzati lépést szándékkal sötéten láttató vélemény-, pontosabban gyűlöletírás. Nyomát sem mutatva a lap nevében egykor még szereplő, újabban már csak a G betű mögé rejtett gazdasági szaklaptól elvárhatóknak. Márpedig e számban sokkal gyakorlottabb – és főleg olcsóbb – versenyzők is vergődnek a pályán; lásd csak Bolgár úr és a Népszava dolgát!

A Mancs legalább következetes, amennyiben az a fejlécén szereplő „politikai” jelzőt némiképp szabadon értelmezve magát nyíltan az Orbán-gyűlölők színvonaltól függetlenített szócsövévé alakította. A tárgyban mutatott, semmilyen értékre nem néző elkötelezettségük ékes példája minapi szerkesztőségi vezércikkük, ahol is a Kossuth téren aktuálisan fogyózó, amúgy szemkilövős, 2006-ban nettó beismert hazugsággal hatalomba került Gyurcsányban láttatnák a választások demokratikus rendjének védelmezőjét. Arról persze szót sem ejtve, hogy miért demokratikusabb egyszer elmenni szavazni, mint kétszer. Nesze neked liberális szellemi fölény!”