Hazugságkultusz

„A nemzeti össztermék a két egymást követő negyedévben pregnánsan csökkent, Magyarország tehát hivatalosan is recesszióba süllyedt. És az infláció elérte a hat százalékot – a legmagasabbat az unióban. A jövő évi növekedést pedig 1,6 százalékos, egyetlen elemző által sem visszaigazolt növekedésre alapozta az a tavasszal lényegében már elfogadott büdzsé, amelyet épp a napokban kénytelen átírni a kormány, mert a tervszámok máris irreálisnak bizonyultak: mintegy hatszázmilliárdot kellene előteremteni a vállalt hiánycél teljesítéséhez, és ennek forrásai egyelőre nem láthatók. Matolcsy György mindenesetre beterjeszt egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi számára, hogy a külföldi pénznemben fennálló államadósságot ezután tetszőleges átváltási kulccsal számolja el; vagyis a nemzetközi árfolyammozgást figyelmen kívül hagyhatja. Ám ezzel a közgazdasági képtelenséggel a kabinet legfeljebb saját magát verheti át, a piacot semmiképp.

A mindezt nem csupán eltagadó, hanem kifejezetten az ellenkezőjét hazudó kormányzati »szóvivés« tehát nem vezethet el a radikális gátlástalanságig. Mindig van egy határvonal, amit tilos átlépni, mert az adott helyzetben az ország megtévesztésének kísérlete bűnös felelőtlenség: az állam polgárainak joguk van tudni, mire számíthatnak saját életvitelükben, milyen változásokra kell felkészülniük, miféle esélyeik maradnak a romló körülmények között. Az alapjában hamis, illúziókeltő állítások viszont megfosztják őket a tisztánlátás, tehát végső soron az egyéni védekezés relatív lehetőségétől is. Igaz, ha a maguk tapasztalatai egyértelműen és huzamosan eltérnek a hivatalos információktól, előbb-utóbb úgyis levonják a következtetést, hogy a kormány, amelynek bizalmat szavaztak, egyszerűen becsapja őket.”