Naiv voltam

„– Feladta?

– Nyilván így is lehet nézni. Azt tudni kell, hogy eleve nem akartam beülni a parlamentbe. Közben is folyamatosan azon gondolkodtam, hogy abba kellene hagyni, mert ez nem nekem való. Ettől függetlenül csináltam, és mára úgy érzem: elfáradtam. Illetve: másféle életstratégiám van, más dolgokkal akarok foglalkozni. Ez nem az én játékom. Szívesen játszottam eddig, és örülök, hogy belekerültem, de szeretnék most már visszatérni azokhoz a dolgokhoz, amelyeket eddig csináltam. Van például egy tizenkét könyves projektem, amelyet nem tudtam megkezdeni emellett az ember testét, lelkét, idegrendszerét igénybe vevő kőkemény meló mellett.

– Mondja, mégis mibe fáradt bele az elmúlt hónapokban? Az LMP belső feszültségei merítették ki, esetleg az egyharmadnyi ellenzék tehetetlensége, a kormánypártokkal folytatott értelmetlen viták, vagy túl sokat láncolta oda magát különböző épületekhez?

– Az az ember jár jól, aki egy napjából a legtöbbet azzal tudja eltölteni, ami igazán közel áll hozzá. A parlamenti munkát és a politizálást rendkívül fontosnak tartom. A mai társadalom legnagyobb problémája nem is feltétlenül csak a szegénységben vagy egy kiadatás körüli hercehurcában van, hanem a politikai közönyben. A közügyek iránti totális közöny a létezés teljes félreértése. Politizálni tehát fontos és kell, de nem feltétlenül szerelemből és amatőrként. Én amatőr focistaként most belekóstoltam a profi ligába, de köszönöm, inkább visszamennék amatőr játékosnak. (...)

– Tudja már, hogy mit csinál a mandátumának megszűnése utáni napon?

– Hivatalosan még képviselő vagyok, még meg kell írnom a levelet a házelnöknek. Szerintem egyáltalán nem fogok eltávolodni az LMP-től, mert az továbbra is érdekel, hogy miként lehet megváltoztatni ennek az országnak a mentalitását. Már most kezdem megint írónak érezni magamat. Remélem, hogy másnaptól több időm lesz majd például olvasásra, és végre nem törvényjavaslatokat kell bújnom.”