Kurucok, labancok

„Szerencsés alkatnak mondhatja magát minden ellenzéki képviselő, akinek csak és kizárólag az elmúlt két évvel voltak gondjai. Orbán Viktor a replikáiban a legjobb, és még ha úgy tűnhet is, elveszíti a fejét, azt is igen józanul és megfontoltan teszi. – Pár éve azt gondoltuk, az EU mindenre megoldás. Ma azt látjuk, hogy az EU a problémák forrása – hallhattuk, és ki-ki vérmérséklete szerint megnyugodhat vagy idegeskedhet amiatt, hogy ezt számos nyugati közgazda ugyanígy gondolja. – Maguk arra büszkék, hogy járják az országot, mi meg arra, hogy benne élünk – mondta a kormányfő az LMP frakcióvezetőjének. – Önök remegve várják, mikor lesz végre megszorítás! – olvasta Mesterházy Attila fejére, akinek rendesen az orra alá dörgölte, hogy a 2008-as IMF-megállapodást az MSZP-kormány három hét alatt úgy benyelte, mint kacsa a nokedlit. (Vajon az miért volt jobb, hogy az akkori vezetés nem mérlegelt az ország érdekei védelmében, és időt sem adott magának átgondolni a kölcsönt adó feltételeit? A nyugdíjak akkor 8 százalékkal csökkentek!) Mesterházy büszkén mondta: a 2008-as 20 milliárdos IMF-hitel jelentős része a bankoknál landolt. Azoknál, akiket az Orbán-kormány megadóztatott…

Mert jó, ha tudjuk, Magyarország fő bűne a pénzvilág szemében éppen ez: a megosztott közteherviselés. Ez volt a harapás az almába, az ok a kiűzetésre. De azért a paradicsom és az offshore-paradicsom közt a különbség megmarad.”