Kedves Navracsics!

„Navracsics Tibor, magyar közigazgatási- és igazságügyi miniszter részére!

Kedves Navracsics,

nagy felháborodással és aggodalommal fogadtam a gyilkos Ramil Safarov kiadatását Azerbajdzsánnak a magyar Közigazgatási- és Igazságügyi Minisztérium által. Az európai értékek egyetemesek, és rendelkeznek emberiességgel, valamint az 1983-as Strasbourgi Konvenció az elítélt személyek átszállításáról megadja a lehetőséget, hogy emberiességi alapokon áthelyezzenek elítélteket. Ellenben más, és nem kevésbé jelentős európai értékek tartalmazzák az igazságszolgáltatást és a büntetés elkerülhetetlen voltát. Nincsenek kételyeim, tudnia kellett, hogy mi lesz Safarov sorsa Azerbajdzsánban. Tudnia kellett, hogy – egy rasszista indítékból végrehajtott gyilkosság elkövetőjét – olyan országnak adja ki, ahol hősként ünneplik.

Engedje meg, hogy kételkedjek az őszinteségében, amikor azt állítja, hogy megelégedett az azerbajdzsáni fél garanciáival.

Az azerbajdzsáni fél nyilván azt állította, hogy folytatják a gyilkos büntetésének a végrehajtását. De még ha ilyen garanciákat is kapott, nem lett volna szabad kiadni Safarovot egy olyan országnak, ahol évek óta hősként tekintenek rá a hatóságok.

Én az ön helyében lemondanék.

Bár, még ha le is mond, Gurgen Margaryan családja (Margaryan a baltás gyilkos által meggyilkolt örmény katona – a szerk.), az örmény nép, valamint a fejlett emberiség úgy fog önre emlékezni, mint aki »igazolta« a gyilkost.

Tekintettel a fentiekre, valamint Szerzs Szargszján örmény elnök nyilatkozatára az örmény Igazságügy Minisztérium bejelenti, hogy megszakít minden kétoldalú együttműködést, mind az Európai Tanácson, mind pedig a többi nemzetközi szervezeten belül a magyar Közigazgatási- és Igazságügyi Minisztériummal.

Hrayr Tovmasyan, örmény igazságügy-miniszter.”