„Szerencsére van már alkalmas emberünk, aki egész fékezhetetlen agyvelejét a nemzetközi kapcsolataink építésére fordíthatja: Szijjártó Péter látogatott el az amerikai republikánusokhoz, majd jóllakottan összegezte tapasztalatait: az lenne a jó, ha ők nyernének. Például jobban figyelnének Magyarországra, és tuti nem jönne több levél Hillarytól.
Charles Gati nyilván semmit sem ért az amerikai külpolitikából, amikor azt mondja, egy republikánus kormányzat sokkal kíméletlenebbül lépne fel a magyar pártállammal szemben. Szijjártó jobban tudja, lám, kapott pogácsát. Az sem zavarja, hogy Romney alelnökjelöltje az utóbbi idők legvadliberálisabb amerikai politikusa: majd biztos benő a feje lágya, megérti, hogy az államosítás a menő, és menten lecseréli Ayn Randet a Matolcsy-összesre. (...)
Örök és megbonthatatlan barátság lesz ez. A demokratákhoz már igazán fölösleges bárkit is küldeni. Úgyis be kell vezetni valami más rendszert, és onnantól okafogyott az egész párt. Mi pedig átadjuk tapasztalatainkat, ahogy kérték, a fülkeforradalom végigsöpör a világon, és nemzetközivé lesz az együttműködés rendszere.”