Álomállam

„Megkockáztatom, 100 magyar fiatalból talán egy adódhat, aki álmából felébresztve rávágná augusztus 20-ra, hogy a mai ünnepünk alapja István király 1083-as szentté avatásának pontos napja. Akárhogy is van, ez a nap a magyar állam ünnepévé alakult, s szinte az összes eddigi államunk különösen igyekezett ezeken a napokon önmagához mérten valami maradandót tálalni. Nem meglepő, az izzadságos próbálkozások gyakran sületlenségekbe fulladnak. A politikai pártok vezetői ma már túljutottak a nehezén, mindenki talált valami fontos aktualitást, amivel pofán vághatta a másikat, nem kis részt a Szent István-i nemzetegyesítésre hivatkozva.

Ám a történelem akkor is az marad, ami, bárhogy is hamisítják. Ahány korosztály él ma az országunkban, annyiféle (vagy annál is több) árnyalatában vette tudatába augusztus 20-át. Így van ez minden más ünnepünkkel is. Ki a színét, ki a fonákját látja a különböző tényeknek, meséknek, legendáknak. Ám alighanem augusztus 20-a bír a legjobb eséllyel arra, hogy a magyar népet – ha lazán is, de – egybe forrassza. (...)

A mai kor, illetve a gyakorlatban a 2014-es választás nagy kérdése, vajon ki tudunk-e törni az alattvalósági hajlamaink szorításából, a »csináljon már valaki valamit!« jellegű magyar virtus világából. Ehhez viszont nem Szent István, még kevésbé Horthy Miklós, avagy Kádár János öröksége az útmutatás. A demokrácia lényege nem fűződhet egy, vagy néhány főszereplőhöz, az mindenképpen közösségi alkotás. Azt gondolom, a mai nap akkor járunk a legjobban, ha önmagunkat, a magyar közösséget és annak eredményeit ünnepeljük. 

Legyen tehát hitünk abban, hogy nem a vezetőink, hanem mi magunk tartjuk kezünkben sorsunk alakítását! A vezetők jöhetnek, mehetnek, mi viszont itt vagyunk, itt maradunk! A mi életünk a tét!

Ezért kell a magyar közösséget megbontó szélsőségesek kezét lefogni, ezért kell minduntalan hallatni a hangunkat, ha valami nem jól alakul. Ha elegünk lesz a teszetosza, pöffeszkedő, tévutas, esetleg tolvaj vezetőinkből, akkor a demokrácia ritmusa szerint le fogjuk őket váltani, sőt, ha szándékosan rosszat tesznek, akkor a büntetést sem ússzák meg. Nekem ez van a fejemben augusztus 20-án, s mélyen hiszem, hogy egyre többünknek is hasonló gondolatai ébrednek. Mert Magyarország mi vagyunk!…”