„Több mint hatvan lemezen szerepeltél, rengeteg emberrel, együttessel játszottál.
2004 előtt nem volt szólózenekarom, mindenkivel szívesen zenéltem. És akkoriban sokkal több lemez is készült. Lehet, hogy úgy tűnik, sokat kalandoztam, de vissza-visszatérek oda, ahonnan elindultam. Erről szólt most a népzenei gyűjtőutam is az erdélyi Mezőségen, ahonnan negyvenórányi filmanyaggal tértem haza.
Mennyire követed a világzene kortárs folyamatait?
Csak amennyire szükségesnek érzem. Egy ideje úgy vagyok, hogy nem kell tobzódnom semmiben. Nincs szükségem arra, hogy újabb zenékkel bombázzam magam, mert akárhányszor újra visszanyúlok valamihez, amit régebben tanultam, mindig találok benne új felfedezni valót. Újdonságot máshol keresek. A jóga például sok mindent rejteget magában. Elvégeztem egy gyerekjóga-oktatói tanfolyamot, és ha csak tehetem, jógaórára járok, most ez érdekel leginkább. És közben látom, hogy idehaza rengeteg zenekar bukkant fel az utóbbi években, amiben nagy szerepe van a tehetségkutatóknak és annak, hogy létrejött a Zeneakadémián a népzenei tanszak. Érdekes szembesülni azzal, hogy amit tizenvalahány éve csináltunk mondjuk a Besh o droMmal, az ma hogyan épül be más zenekarok zenéjébe. A Szájról szájra zenéjére gyimesi iskolások táncolnak, magyarországi gimnazisták iskolai kórusversenyen énekelnek belőle, a Hallgatót pedig a Zeneakadémia oktatói hallgattatják órán a hallgatókkal. Olyan ez, mint egy folyam: árad, kiönt, anyagot épít be, hordalékot rak le. Ugyanígy tanultam én is az erdélyi öregektől és Sebő Ferenctől, Kallós Zoltántól, Sebestyén Mártától, Dresch Mihálytól: ők jelentették számomra az alapot.
Többször felléptél társadalmi ügyek szolgálatában, sőt a Magyar Gárda ellen vagy a Milla tüntetésén is, de egy ideje mintha tartózkodnál a politikától.
Egy-egy ilyen szereplés túl nagy teherként nehezedett rám. Visszanéztem a 2011-es millás szereplésemet, azt most is vállalom. Az ott felszólalók közül egyedül Schilling Árpád tetszett – szerintem nem értette meg mindenki. Úgy érzem, a tömeg gerjeszti magát, és csak látszólag működik egyetlen nagy, egyetértő és együtt érző masszaként. Én inkább a kis közösségek erejében hiszek. Civil ügyekért szívesen kiállok: Geréb Ágnesért, az otthon szülésért, az autizmussal élőkért. Rendszeresen énekelek, ha a Hospice Alapítvány kér föl; szeptemberben elvégzem a laikusoknak indított tanfolyamukat, így lehetek önkéntes segítő. Érzem, hogy kevés az időm, úgyhogy igyekszem tudatosabbá válni.”