West-Balkán

„Mind Magyarország, mind pedig Szlovénia esetében óriási probléma az elavult gazdaságszerkezet. Bár hazánk gazdasága első pillantásra fejlettnek tűnhet, hiszen a feldolgozóipari kivitel pörgeti a motort jobb időkben, addig pont ez a legnagyobb gond is. Tudniillik a kis- és közepes vállalkozások zöme nem képes exportra termelni, és csak keveseknek adatik meg, hogy az itteni multinacionális cégek beszállítói legyenek. A belső piac évek óta padlón, ráadásul folyamatosan szűkül is, a fizetésképtelenség a vállalkozások körében pedig rekordokat dönt. Költségvetési forrás gyakorlatilag nincs a beruházások serkentésére, ha ugyanis lazul a büdzsé, akkor újabb adókat kell kivetni. Hatalmas tehertételként nehezedik még Magyarországra az állam, illetőleg a háztartások és a cégek adóssága is. (...)

Úgy tűnik, a szlovén és a magyar szerkezeti válság gyökerei hasonlók. A szlovénok javára írom a »gazdagságot«, ők legalább tudják, hogy mi a nyugati jólét, és a kilencvenszázalékos fejlettségről még van hová zuhanni, a miénkre pedig – fura mód – a költségvetési helyzet javulását, a forint stabilizálódását, és az esetleges EU–IMF-hitelt. De ez csak átmeneti.

Mindaddig, amíg Ljubljana és Budapest nem tér át olyan modellek alkalmazására, amelyek már beváltak – osztrák, észak-olasz és dél-német –, csak kártyavárak építésére futja, és a reálgazdasági képlet továbbra is az lesz, hogy a hatékony termelőszektorok a külföldi cégek leányai lesznek, míg a belső piacra termelő ágazatok az elmaradottabb szektorhoz tartoznak majd.”