A konfetti királya

„Mitt Romney-nak fontos lehet, hogy az amerikai lakosság számára a két legfontosabb kérdés a munkanélküliség és a gazdaság (bizony ám, a gazdaság, te bolond! – Bill Clinton, 1992.), másrészt tudja ő is, hogy egyáltalán nem szereti őt annyira az átlagamerikai, mint abban reménykedik, s még a republikánusok 30 százaléka is mást szeretne elnökjelöltként. Ezért van szükség arra, hogy körbetekerjék szalagokkal, lufit kössenek a kezeire, és konfettit szórjanak a levegőbe. Mert ez is hat annyira az emberekre, mint a száraz adatok, a tervezett intézkedések, sőt a tapasztalat alapján sokkal fontosabb az imázsteremtés, mint a végrehajtandó lépések. Főleg azért, mert a tervek egyelőre nincsenek kőbe vésve, a Fehér Házat csak kívülről ismerő politikus általában nem tudja megvalósítani a kampány során megígérteket. Más ugyanis kijelenteni, hogy elnökként azonnal fel fog lépni Kína valutapolitikája ellen, és más valóban fejest ugrani az ismeretlenbe.

Obama négy évvel ezelőtt változást ígért, amely az amerikaiak életében nem igazán vált valóra, a demokrata elnök voltaképp közepes válságmenedzserként igazgatta az országot, miközben a háborúkat nem sikerült lezárnia. Lehet, hogy Mitt Romney a republikánusok többsége számára a jövő embere, de nagyon kevésnek tűnik a mérsékelten sikeres Obamával szemben is.”