„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Vannak, akiket az olimpiai érmek kifejezetten idegesítenek. Nem a felhőtlen öröm, hanem az ádáz gyűlölködés árad kifelé, türemkedik elő az írásokból, a blogokból, a jól adagolt nyilatkozatokból.
„Az öröm, a büszkeség lehetne mindnyájunké, az örökös széthúzás, szekértáborozás megszűnhetne néhány napra. Nem. Vannak, akiket az olimpiai érmek kifejezetten idegesítenek. Nem a felhőtlen öröm, hanem az ádáz gyűlölködés árad kifelé, türemkedik elő az írásokból, a blogokból, a jól adagolt nyilatkozatokból. Kicsinyes pimaszkodások, buta állítások, humornak szánt piszkálódások és a kifejezett rosszindulat lengi át a médiát, és büdösíti az amúgy is afrikai módra száraz levegőt. Mi meg szívjuk, és nem tudunk igazat adni azoknak, akikkel azon megy a vita, hogy ki kezdte, meg egyik oldal sem különb. A sport nem pártszimpátia és különböző ideológiák kérdése, mert akkor mindjárt Speer stadionjában találjuk magunkat.
Ha Gyurta Dániel azt mondja, hogy őt tizenötmillió magyar biztatása vitte előre a medencében, akkor ne nyálazzuk szét a mondatát. Főképp ne gyártsunk belőle ürügyet további heccelésekhez. Olyan megjegyzéseket, hogy ha 210 méteres a medence, akkor nem Gyurta győz, hanem az angol, vagy miért róla írnak, mikor annyi derék, egyszerű ember van még a környéken. Az up to date listák szakértője a sikertelen országra hivatkozva nevezte égőnek és gyengének az olimpiai szereplést. Később törölnie kellett az internetről a »vélemények« kipuhatolásának eme módját, mert a felháborodott többség kínos dolgokat írt neki. Az egyik rádiós celeb egyenesen felpofozta volna a Szilágyi Áron asszóját kommentáló hölgyet, aki mellesleg többszörös világbajnok párbajtőröző volt. Egykori csapattársai tiltakoztak a ronda inzultus ellen, amit az egyik internetes hírportál csupán »férfias« beszólásnak nevezett.”