„A szabadságharc taktikus pávatáncának legújabb parádés fordulata, hogy a kormány megvédi az Uniót saját magától és a Békemenettől. Mi lenne, ha nem lenne Európai Unió – Costs of non-Europe – ez a címe. Pontom áron, maximum harmincöt gurigáért megtudhatjuk, »mivel járna, ha nem lenne EU, például mennyiben lennének mások a mindennapjaink, hogyan alakulna az életünk, a gazdasági fejlődésünk, a kulturális életünk«. Mindezt a gyarmatosításról, a külső szempontok rákényszerítését nem tűrő unortodox országról, a hanyatló Nyugat ópiumáról szóló dumák után. Ami tökre rendben is van, egy böcsületes autokráciában a centrális erőtér egyben önmaga ellenzéke ugyebár. Jó érzés tudni, hogy Orbán Viktorban túlteng az önkontroll, rendre megoltalmaz bennünket önmagától. (...)
A kormány a zsidókat is megvédi önmagától, pontosabban a duhaj ideológiai haverjaitól. Antiszemitákat rehabilitál, újratemet, színigazgatónak nevez ki, aztán meg kijelenti, hogy tollal és fegyverrel is harcol a zsidóságért, azoknak hajuk szála sem görbülhet. Nagyon kezd ez az Orbán-adminisztráció hajazni a szocializmusra. Az volt ama világrendszer, amelynek hetvenvalahány éve olyan hibák kijavításával telt, amelyek a rendszer nélkül nem is lettek volna. Egyes ortodox csökevények szerint egyszerűbb volna nem csinálni hülyeségeket, hogy ne kelljen folyton javítgatni, de hát akkor a rezsim lényege alól húznánk ki a talpazatot. Hogy vannak még hibák elvtársak, ám mi még abból is tanulunk, minden hibától okosabbak leszünk. A burzsoá objektivizmustól nem fertőzött elme mindebből levonja a következtetést: szándékosan kell mellényúlni, hibázni, hülyeségeket csinálni, mert az okosodást csak nem bízhatjuk a vak véletlenre, hogy hátha lövünk egy nagy bakot.”