Hatalmi játszma

„A terv egyébként pofonegyszerű. Aki egyetemre megy, fizessen, no nem tandíjat persze – ennek a miniszterelnök ellensége –, hanem mindent, a tanár bérétől a villanyszámláig. Az állam pedig azzal fogja segíteni, hogy egyrészt kedvezményes hitelt nyújt az évtizedekre való eladósodáshoz, másrészt ösztönzi a munkaadókat – a közszolgálatot egyenesen kötelezi –, hogy alkalmazásakor váltsák ki ebből az adósságból.

Impozáns idea, habár jelen hevenyészett állapotában fölvet néhány kérdést. Például, hogy lehet-e a XXI. században olyan rendi társadalmat építeni, ahol csak az tanulhat, akinek pénze van rá, vagy aki megkockáztatja a hosszú távú eladósodást, a kevéssé tehetős ember meg eleve mondjon le olyan drága képzésről, mint mondjuk az orvosoké. Aztán ott a következő bökkenő: ha a diák fizet mindent, ugyan miért hívjuk mindezt állami felsőoktatásnak? A világ más fertályain a magánegyetemek működnek így – igaz, azok nem tűrik, hogy közben az állam mondja meg, milyen képzésekre hány diákot lehet fölvenni, mit tanítsanak, sőt még a vezetők kinevezésébe sem engednek beleszólást. (...)

Az érettségi lehetőségének szűkítése, a közismereti képzés kiszorítása a szakképzésből, majd most a felsőoktatás teljes ellehetetlenítésének terve mind egyfelé mutat. A tudás hatalom. És Orbánék maguk akarják eldönteni, ki részesedhet belőle.”