Gyurcsányizmus Gyurcsány nélkül

„Az MSZP elnökének augusztus 20-i közleményét olvasva eleinte úgy tűnt, Mesterházy Attila átlépte saját árnyékát és a munkásmozgalmi szokásokkal ellentétben semmilyen gyűlölködő elemet nem visz a szövegbe. Szent István művéről, nemzeti büszkeségről, összetartozásról, az olimpikonok nagyszerű eredményeiről sorjáztak a mondatok.

Aztán hirtelen váltással belezöttyent a régi kerékvágásba és olyan utálattal, elánnal, dühvel szidalmazta a kormányt, ami pártelnök elődjének, Gyurcsány Ferencnek is becstelenségére vált volna. Megtudhattuk, hogy minden rossz okozója a polgári kabinet. Sőt, az emberek arról is értesülhettek, hogy egyre rosszabbul élnek, egyre mérgesebbek a kurzusra. Végül is az ellenzéki párt feje teszi a dolgát, támadja a kormányt, így van ez rendjén – mondhatnánk minderre. (...)

Mesterházy Attila szövegének üzenete: tartozzunk össze – kivéve a kormányt, a kormánypártiakat, a kormánnyal egyetértőket. Vagyis ne kozmetikázzuk: a nemzet nagy részét szabályosan kirekesztené a demokráciából. Hisz aki egy diktatórikus kabinettel egy követ fúj, az maga is ugyanolyan elbánást érdemel. De vajon milyen politikai hozadékot remél besöpörni a bepörgött párt-élmunkás az ünnephez méltatlan, diszkriminatív sértegetéstől? Zavarba ejtően gyurcsányi klisékre épül az iromány – még a szerkezete is a bukott kormányfő paneleit idézi. Fuvolázás az összefogásról az első részben, aztán egyszer csak lecsap a reakciósokra, hogy látszólag lecsitulva, némiképp higgadtabb fenyegetésekkel zárja sorait. Akár a nagy elődök, Lenin, Sztálin, Hitler és Rákosi gyűlöletbeszédei.”