„Mégsem minden baloldali sorakozott fel a Hazugságrém mögé... Legalábbis ezt állítja egy baloldali értelmiségi. Szerinte többen is tiltakoztak pártjából, illetve a pártjához közeli értelmiségiek táborából, amikor vezetőjük – 2006. október 23-án – gumitölténnyel fejmagasságban a fiatalok közé lövetett.
Lehet, hogy igaz.
Lehet, hogy nem szabad a teljes baloldalt a hazugságpolitikához sorolni. Lehet, hogy a másfél-két évet végighazudó szélsőségnek volt belső ellenzéke akkor is, amikor az regnált. Ha nyíltan nem is mertek felszínre bukni – a terror őket is megfélemlítette –, belső csatornákon szelíden kifejezték ellenvéleményüket.
A piros vér a pesti utcán nekik sem tetszett. (...)
Valamennyire jó erről hallani. Jó lenne, ha így történt volna. Ha tényleg zúgolódtak volna olyan baloldaliak, akik – ha a nemzethez nem is – legalább a jogállamhoz, annak igényéhez hűek maradtak. Akiket nem sodort el az áradat.
Akik nem árulták el a köztársaságot.
Vezekelni valójuk azért bőségesen maradt. A bátorságdeficit súlyos kárt okozott elsősorban az országnak, másodsorban magának a baloldalnak. A látszat ugyanis az volt, hogy a teljes baloldal beállt a Hazugságrém táborába. Nem álltak be ugyan, de cinkos némasággal szolgálták a hazugságvész négy- és fél éves korszakát.
Szalonképtelenek lettek az európai demokráciában.”