Attól, hogy mellünk van, még nem leszünk csajbanda

„A neveteket egy ősrégi amerikai képregénysorozattól, a Katzenjammer Kidstől kölcsönöztétek, aminek a főszereplői a szülei ellen lázadó ikerpár, Hans és Fritz. Ti is ilyenek vagytok?

Solveig: Nem ilyen értelemben vagyunk lázadóak. A karaktereink és a zenénk egyfajta válasz a mainstream zeneipar ellen, ami szerintem mostanában elég rossz irányba halad. Azt hiszem, fontos lenne visszaszerezni a hitelességet, és megmutatni, hogy tényleg van létjogosultsága a valódi zenének is, amit nem feltétlenül a pénz mozgat.

A norvég zeneiparra gondolsz?

Marianne: Ez sokkal általánosabb jelenség, nem csak Norvégiára, hanem az egész világra gondolunk. Világszerte dívik az a felfogás, hogy egy dalt muszáj egy adott kaptafára szabni, meghatározott hosszúságúra alakítani, és nem lehet benne szóló sem, valamint egyéb szabályoknak is meg kell felelnie, ha az ember szeretné kiadni, vagy visszahallani a rádióban. Mi bármiféle ilyen szabály nélkül szeretnénk játszani a Katzenjammerben, ebben az aspektusban lázadunk, és a zenei szabadság a legfontosabb a számunkra.

Solveig: És most ismét fel lehetne tenni az a kérdést, amit korábban már feszegettél. A csajbandákkal kapcsolatban ugyanis létezik egy olyan előítélet, hogy vagy nagyon cukinak, vagy harcias amazonoknak kell lenniük. Mi valahol a kettő között helyezkedünk el, szóval azt is meg akartuk mutatni, hogy másféle csajzenekar is létezhet a világon, bár soha nem „csajzenekarnak” indítottuk útjára a Katzenjammert, csak történetesen épp mindannyian lányok vagyunk.

És hogyan fogadnak titeket Norvégiában? Egyáltalán újdonságszámba megy egy ilyen zenekar egy olyan országban, ahol ennyire demokratikusak a társadalomban a nemi szerepek közötti viszonyok?

Marianne: Sokszor az az érzésem, hogy az emberek jobban koncentrálnak arra, hogy lányok vagyunk, mint mi magunk. Néha tényleg van előnye, mert rögtön felfigyelnek ránk az emberek, ugyanis sajnos tényleg nincs sok csajzenekar, és ha valamelyikünk kilépne, most már elég furán venné ki magát, ha egy fiút vennénk be a helyére.”