Sokba kerül faragatlannak lenni

„Kiknek a személyes egóját sértettük a leginkább, amit jobb lett volna, ha nem teszünk?

Az IMF-et például negyedszerre várjuk nagy szeretettel. Nem mondom, hogy szeretni kell őket, de azért elhangzott pár olyan mondat, amit az ember csak nagyon ellenséges hangulatban mond. Az EU különböző intézményeinek vagy kormányainak a vezetői sem gondolhatnak ránk túl nagy örömmel. És ezeken az embereken keresztül sok másik alkot véleményt. Normálisan kommunikálni, udvariasnak, ne adj isten kedvesnek lenni, az semmibe nem kerül. Faragatlannak és neveletlennek lenni, ráadásul nem felmérni, hogy mi a reálpolitikai helyzet, az nagyon sokba kerül. (...)

IMF nélküli gazdaságpolitikai korrekcióra lát képességet és szándékot?

Nem látok irányváltási szándékot, de például történhetnek személycserék a kormányban, ami megnyithatná az utat. Amit látok, hogy az elmúlt két évben körvonalazódott egy gazdaságpolitikai keret. Ebből nem nagyon lépünk ki, ha nincs valamilyen gazdasági kényszer. Az IMF és az EU kikényszerítheti a nem túl kemény korrekciós lépések egy nem kritikus tömegét, de elvileg nem kellene kizárni azt, hogy IMF nélkül is tudunk korrigálni. Nem törvényszerű, hogy ez csak kényszer hatására menjen

És mi történik, ha a végén nem lesz IMF-megállapodás?

Tündérországban folytatódik a hihetetlen gazdasági csoda. A valóságban azonban az, hogy ha a piacról sem tudjuk finanszírozni magunkat, fizetésképtelenek leszünk. (...)

Akkor ne nevezzük válságnak. De tíz évnyi kínlódást egyáltalán túlélhet az EU és az euró?

Az eurózóna valamilyen formában túl fogja élni, de az nem biztos, hogy Görögország még sokáig a tagja lesz. Náluk elképzelhető, hogy jön a drachma. Az átmenet a görög társadalomnak szörnyű lesz, de nem biztos, hogy a gyors kataklizma rosszabb, mint a nagyon hosszúra nyúló szenvedés. Ha a spanyol-olasz helyzet megoldódik, már senkit nem fog érdekelni Görögország. Ott privát pénz már alig van. Már nincs előny abból, hogy Görögországot életben tartják.”