„Azt mondják az okosok, hogy azért kell ilyen sok adót fizetnünk, mert kevesen vagyunk, akik kivesszük a részünket a közterhekből. Ha többen fizetnénk, teszem azt, mindenki, akinek jövedelme keletkezik, egy főre biztosan kevesebb adó jutna. Ám ez csupán ígéret: ha holnap számlát kérnék a szervizben, azzal csak azt érném el, hogy furcsán néznének rám, és még annál is többet számolnának, mint amit már most is csak nehezen tudok kifizetni.
Ettől még nem lesz holnap kevesebb az adóm, legföljebb valamikor, a messzi távoli jövőben. Állam és polgára csak néznek egymásra, és a másiktól várják, hogy megtegye az első lépést. Vádlón néz rám az állam, hogy kérjek számlát mindenhol, én meg visszanézek: tessék nekem adót csökkenteni. Mert kérnék én számlát mindenkitől, ám jelen állás szerint nem engedhetem meg magamnak, hogy ezen a téren is becsületes legyek. Anna Olaszországban már megtette az első lépést. Kiszállt a körforgásból, és büszke a döntésére. Igaz, néha még szorong: mi lesz, ha megint ellopják a biciklijét.”