Díj hitelezve

„A legfontosabb, hogy a díj hitelezve van. Ez azért fontos, mert újra örülök, hogy ez legalább ingyen van, nekem nem kerül semmibe, válaszolok ingyé, tanácsolok neki tutit, meg amit szeretnék, és nem kerül pénzembe. Ez a díj hitelezve olyan szép, hogy eszembe jut, Viktor soha sem hazudik, most is igaz, hogy a levelezése financiális hátterét mi hitelezzük neki, virtuálisan is, meg adóforintban, mindegy, tényleg kár kekeckedni, mert azonnal elröpül a jó kedvem. Vajon mikortól gondolják a politikusok, hogy a fizetésükön kívül más is a birtokukban van? A fizetésüket is tőlünk kapják, de azt megérdemlik. Igen, különben még többet lopnának.

Tényleg amellett vagyok, hogy legyen a díjazásuk még magasabb, meghitelezzük nekik, persze, ha kicsi korrupció csorog valakinek a száján, annak irány Madagaszkár. Találós kérdés: most mi vagyok, türelmes demokrata, vagy szélsőjobbos náci? Esetleg kommunista labanc?

Feltépem a borítékot. Már ahogy szakad, az is tiszta szex. Benne egy plakát, amire munkatáborok kedvenc szlogenje: SZERETEM A MUNKÁM! Én is. Főleg amióta a hozzá szükséges munkahelyeim nagy részét elvesztettem, és emiatt már nem is remélem, hogy a munkám valaha is munkahellyel jár. Úgy lettem körön kívüli, veterán outsider, hogy szerettem a munkám. Ráadásul, ha megkérdezed a hentest, az ítéletvégrehajtót, a postást, a kurvát, a tanítónőt, kilencven százalékban ezt válaszolják. Már csak azért is, mert félő, hogy ezek után, mint nem lojálist, azonnal kirúgják. Könnyű ilyen korban szeretni a munkát, amikor hozzá munkahely a legnehezebb cucc, bejelentett tébéről meg csak nagymenő túlélők dicsekedhetnek.”