Nem elég büszkének lennünk elődeinkre

"És akkor is, amikor azt láttuk, hogy akik felszabadítóként érkeztek, megszállóinkká lettek. 1956 októberében ismét felemeltük lelkünket. " ----- 89'-ben is lélekkel kellett volna hozzáállni a "dologhoz", nem zsebbel! Az új felszabadulás sem lett különb a réginél, csak több lett a milliárdos. A közvagyon terhére. Valóban szeretnénk már büszkék lenni, ha lenne mire. Fájdalmas arra gondolni, hogy megtörténhetett, ami megtörtént. Államunk "újraalapítása" pedig illúzió. Fáradt, depressziós a társadalom, feléjük már nem lehet üzleti módon közeledni, Valóban törődni kellene az elesettekkel, borzasztó azoknak a sorsa, akik valóban dolgoznak, de a bérük arra sem elég, hogy önmagukat fenntartsák, azokról nem is beszélve, akik dolgoznának, de már annyira lesüllyedtek, hogy senki sem alkalmazza őket. Lassan , de biztosan növekszik a Tiborcok száma. Sajnos, a fosztogatók tábora is nő, nagyon nehéz ma állampolgárnak lenni, pedig minden ember élete megismételhetetlen, mindenkinek kijárna az emberhez méltó élet. Senki sem akar luxust, de egy hajlék, a munka becsülete és a vezetőkbe vetett bizalom , a gazemberek számonkérése elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy valamire is "büszkék" lehessünk.

Áder aki a te nemzeti hősöd! "Vologya" Nagy Imre, kód-nevén, "Vologya", 1933-ban, önkéntesen (!) felajánlotta szolgálatait a szovjet titkosrendőrségnek (OGPU-NKVD), és 1941-ig működött mint besúgó. Nagy Imre 1929-ben vándorolt ki a Szovjetúnióba, ahol közeli baráti kapcsolatokat épített ki az ottani magyar közösségekkel, bátorítva őket, hogy őszintén beszéljenek vele. Az egyik okmány szerint, 1939-ben Nagy 38 magyar politikai emigráns nevét adta át "átformálás" céljából, egy másik okmány szerint 150 nevet adott át - nemcsak magyarok, hanem osztrákok, németek, lengyelek, bulgárok és oroszok nevét. A KGB levéltárnok számításai szerint a Nagy Imre által átadott személyek közül 15-öt "likvidáltak" (agyonlőttek), vagy börtönben pusztultak el. NKVD-s főnökei Vologyáról azt írták, hogy "kiváló ügynök", aki nagy "kezdeményezési képességet" mutat és "meg tudja nyerni az emberek bizalmát." Az, hogy ezek az okmányok napfényre kerültek sokkal inkább köszönhető a '80-as évek végén és '90-es évek elején uralkodó magyarországi, szovjet és kommunista pártpolitikának, mint történészi kutatásnak. Az alább említett okmányok közül három, 1988 végén a KGB aktáiban volt. Az akkori KGB-főnök Krjucskov pontosan 1989. június 16-án - azon a napon, amikor magyarok százezrei ünnepelték Nagy és társai rehabilitálását a budapesti Hősök terén - küldte a terhelő Nagy Imre-aktát Gorbacsovnak. Levelében a keményvonalas kommunista Krjucskov (aki 1956. október-novemberében a szovjet követségen volt szolgálatban Budapesten) tisztán kifejtette szándékát: hozzák nyilvá-nosságra a Nagy Imre piszkos NKVD-múltjáról tanúskodó okmányokat, amelyek hatástalaníthatják Nagy rehabilitációját és egyúttal a magyar reformmozgalmat. A sors iróniája, hogy Nagy szovjet aktáinak megvizsgálása magyarországi reformkommunisták kezdeményezésére történt, akik 1988-ban kérték, hogy a Nagy elítélésével és szovjetúnióbeli tevékenységével kapcsolatos okmányokat tegyék hozzáférhetővé. Ez viszont Nagy szovjet állampolgársága miatt bonyolult dolog volt. Aktájában nincs jele annak, hogy Nagy valaha is elvesztette volna szovjet állampolgárságát. Gorbacsov a robbanékony anyagot nem hozta nyilvánosságra, de a magyar vezetők sem tartották előnyösnek annak közlését. Amikor az okmányokról 1989 nyarán egy pártok közötti konferencián lehúzták a leplet, és Nagy NKVD kapcsolatai szóbakerültek, Nyers Rezső a Magyar Szocialista Munkáspárt akkori elnöke követelte a tárgy elejtését. Időközben Grósz Károly a MSZMP főtikára a párt központi bizottsága tudtára adta a hírt, de a bizottság jóváhagyta Grósz azon javaslatát, hogy ne hozzák nyilvánosságra a tényeket. Miután 1993. februárjában Krjucskov Gorbacsovhoz írt titkos levele megjelent az olasz La Stampa újságban, Grósz végül is arra kényszerült, hogy interjút adjon a Népszabadság következő hónapi számának, amelyben megerősítette az okmányok hitelességét, hogy Nagy valóban feljelentette elvtársait a '30-as években és a '40-es évek elején. Mivel ezeket az okmányokat - ámbár hitelesek - azért válogatták ki, hogy ártsanak a magyarországi reformmozgalomnak, lehetséges, hogy a teljes NKVD Nagy-akta, amely ma még mindig zárolt, tanulmányozása kiegyensúlyozottabb kiértékelést adna. Mégis, 1985-ben Kádár János is azt mondta Gorbacsovnak, hogy Nagy "Beria embere" volt. Másfelől, Nagy tevékenységét történelmi keretbe téve, a Szovjetúnióban a '30-as években túlélési kérdés volt a besúgás: az emberek szinte kényszerből gyűjtötték az adatokat embertársaikról.

"nem elég büszkének lennünk elődeinkre. Nem elég fejet hajtani az ő teljesítményük előtt." A magyar nemzet mai állapotában végre nevén kellene nevezni az elődöket, akik teljesítménye előtt fejet lehet hejtani, s azokat is, akik büntetést érdemelnek, akár holtak, akár élők.

1956 ot hagy békén!Aki Nagy Imrével ünnepli 1956 ot annak fogalma sincs mi a szabadság és kik a hősök! Egy moszkovita bolsevik ügynök.Beríja legény.Padlássöprő.