Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A reaganizmusra alapuló kínálat-oldali (szerű) magyar gazdaságpolitika sok sebből vérzik.
„A legfontosabb, hogy az ad-hoc törvénykezés, a voluntarizmus, a folytonosan, akár visszamenőleges hatállyal változó jogszabályok miatt összeomlik a beruházási kedv, ami a makroadatokon, statisztikákon jól látszik. Hiába alacsony az adó, ha nem tudjuk, hogy holnap is az lesz-e, esetleg azt, hogy mi vonatkozik tegnapra, és hogy módosul tegnapelőttre? Ez a legfontosabb probléma a jelenlegi magyar gazdaságpolitikával. (...)
Jó gazdaságpolitikát nem wunderwaffe-ra, hanem kiegyensúlyozott, több szempontot is figyelembevevő tervezésre lehet alapozni. Bár a miniszterelnök pár nappal ezelőtti parlamenti beszéde szerint mi, »liberális« közgazdászok nem értjük a unortodoxia zsenialitását, úgy vélem, hogy a hazai elképzelésekben semmi unortodox nincs, a legtöbb intézkedés könnyedén besorolható, gazdaságtörténeti előképe is van, és mint említettem egyrészt a reagan-i »adóvágással bikázzuk be a gazdaságot« elméletre, másrészt viszont kissé populista, antikapitalista, multiellenes, szocialista intézkedésekre épít. Érdekes egyveleg, de az egyik lába a fenti cikk alapján valószínűleg sántít...”