Egy készségesen együttműködő alkotmánybíró

„Balsai István jegyzi a következőket: »A bírák túlnyomó többsége tehát eredetileg nem azt sérelmezte, hogy a jogalkotó a folyamatban lévő ügyeikről önkényesen leválasztja őket, vagy azt, hogy a kiszignált ügyeik elbírálására, befejezésére nem biztosít számukra megfelelő időt. Az alkotmányjogi panaszokban előadott sérelmek legnagyobb része valójában azzal függ össze, hogy a szolgálati jogviszonynak az öregségi nyugdíjra való jogosultság időpontjában történő megszűnése – az egyébként már nagyrészt nyugellátásban is részesülő – panaszos bírák jövedelmének csökkenését eredményezi. E sérelem orvoslása azonban elsősorban költségvetési és nem alkotmányossági kérdés.«

Fehér ember nem felejt. Ha úgy van, ahogy Balsai írja, akkor nyilván a vizitdíj, a tandíj és még valami, ami Seres mesternek nem jut az eszébe is elsősorban költségvetési és nem alkotmányossági kérdés. Ez esetben hogy állunk a 2008. március 12-i, a Fidesz által kierőszakolt és az Alkotmánybíróság által átengedett úgynevezett szociális népszavazással? A miheztartás végett: Balsai 2005-től erősítette a Fidesz-frakciót és a semmilyen dokumentum nem igazolja, hogy a közel négy és fél évvel ezelőtti, úgynevezett szociális népszavazás apropóján különbséget tett volna alkotmányossági és költségvetési kérdés között.

1993-ban, amikor Balsai igazságügy-miniszter volt, az ügyészség pedig még nem a kormányzat bunkósbotja, viszont e sorok írója fiatal és naiv, sokkolóan hatott az egyik megyei főügyész fanyar megjegyzése, amit e cikk főszereplőjére tett: »ez az ember ül Deák Ferenc bársonyszékében«. Ez az ember ült, és akkor még nem tudtuk, ott volt jobb helyen.”