Nyugati szél

„Szép lassan eljutunk a kormány gazdaságpolitikájának régi-új erőteréhez, amelynek motorja az uniós források felhasználása, a pénzek áramlásának felgyorsítása lenne. A program roadshow-ja éppen egy hete volt, a miniszterelnök »kampányolt« mellette. Miként arra Orbán Viktor kormányfő utalt: ha nincsenek uniós források, nincs Magyarországon fejlesztéspolitika. Tudniillik utóbbi fedezetének kilencven százalékát Brüsszel állja. Évente átlagosan több mint ezermilliárd forintos keret áll rendelkezésünkre – még ha »kötélidegzet« szükségeltetik a pályázatokhoz, ezért a pénzért nem kell Oroszországba, Kínába vagy éppen Szaúd-Arábiába utaznunk, egyezményeket kötnünk, asztalnál várni azok beteljesülését. A »mesés Kelet« – számunkra legalábbis – finanszírozási oldalról nem létezik, és az ugyancsak sokat szidott, nyugati tőkéből létesített, kereskedelmi bankok hiteleinek sincs alternatívája.

Ezzel szemben a Nyugat és az Európai Unió adott, és most is ad esélyt a fölzárkózásra. Gondoljunk a korábbi, nagyon komoly felzárkózási és egyéb céltámogatásokra s a »jelen« kohéziós forrásaira. Ráadásul a gazdaságpolitika összes fejlesztési projektje – az Új Széchenyi-tervtől a Darányi-tervig – erre épül, a brüsszeli fundamentumokra. Olyan pénzekre, amelyet nem a magyar adófizetők dobnak össze, hanem »körön kívülről« áramlik ide a segítség. Le sem kell hajolnunk érte, jogunk van hozzá, csak a pályázaton elnyert összegeket kellene úgy hasznosítani, hogy a magyar gazdaság versenyképessége javuljon.

Bár István király Nyugat-Európa mellett döntött, az elmúlt évszázadokban és évtizedekben a magyar konvergencia nem volt épp töretlen, sőt. Sajnos az EU sem képes felülírni a hosszú történelmi trendeket, ám törekszik a kiegyenlítésre.”