Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Ha azonban lényeges módosulás következne be a gazdaságpolitikában, akkor nem is lenne szükség a nemzetközi pénzügyi intézményekre. Interjú.
„A jegybanktörvény módosítása után július 17-én Budapestre érkezik az EU és az IMF küldöttsége, hamarosan indulhatnak a tárgyalások. Milyen időtávon számít megállapodásra?
Nem szeretnék találgatni.
Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal egykori elnöke szerint a kormány valójában nem is akar megegyezni a nemzetközi szervezetekkel, csak húzza az időt. Erre utalhat a jegybanki adóztatás terve is. Ön szerint valós a szándék?
A jelenlegi gazdaságpolitika töretlen folytatása esetén csekély esélyt látok a megállapodásra. Ha azonban lényeges módosulás következne be a gazdaságpolitikában, akkor nem is lenne szükség a nemzetközi pénzügyi intézményekre.
Ha mégis lesz megállapodás, akkor - számszerűsítve - milyen folyamatok indulhatnak be, és milyen időtávon?
A legfontosabb az, hogy visszaálljon a magyar gazdaságpolitika iránti bizalom - az IMF-fel, vagy anélkül. Ez maga után vonná a csődkockázati prémium mérséklődését, a hozamszintek csökkenését és a forint erősödését. A jelenlegi hozamszintek legalább 1,5-2 százalékpontot apadhatnának. Az euró árfolyama valamivel 280 forint alatt stabilizálódhatna.
A megállapodás révén a belföldi és a külföldi üzleti körök és a fogyasztók bizalma visszatérne, aminek pozitív hatása lenne a hazai és a külföldi beruházásokra, és persze a fogyasztásra, ennek következtében a növekedésre, a foglalkoztatásra, a költségvetés helyzetére és az inflációra. Tehát nagyon sok minden változna jó irányba, és viszonylag rövid idő alatt.”