Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az adóhivatalnál csak egy félelmetesebb van: a nyilvánosság.
Alapítottam egy kft.-t. Életem első saját cége. Próbáltam mindent a legjobb tudásom és vállalkozó ismerőseim tapasztalata szerint tenni. Találtam profi könyvelőt, ügyvédet, és amennyire tudtam, szépen átrágtam magam az értelmetlen szövegeken és számokon. Majd békésen hátradőltem a székemben, hiszen engem senki se bánthat: fizetem az adót, küldöm, amit küldeni kell, szerződéseket kötök és rendesen pecsételek.
Aztán egy szép nyári napon levelet kaptam a NAV-tól, ami úgy kezdődik: elrendelték az adószámom törlését, tehát megszüntettek. Az indoklás szerint azért, mert nem küldtem el egy KOCKERD jelű kérdőívet. Hívom kétségbeesve a könyvelőt, mert a kérdőívre emlékeztem és arra is, hogy megbeszéltük, hogy ő beadja fél évvel ezelőtt. Be is adta, de mivel azt hitte, hogy csak egy kérdőívről van szó, nem ajánlva küldte, csak simán postán. Ezek szerint az adóhivatalhoz nem érkezett meg. Megette a postás.
Én elhiszem, hogy rettenetesen fontos ez a kérdőív, de azért egyszer talán illene szólni emailen, telefonon, vagy levélben, hogy ez egy felszólítás, ha másodjára se küldöd el, akkor megszüntetjük a cégedet. De nem, rögtön hasít a bárd és a cég feje már ott gurul.
Szerencsére lehet fellebbezni, mert ez egy rendes hivatal, ugyan villámcsapásként sújt le, de azért jogod van megmagyarázni a szörnyű bűnt, amit elkövettél. Írtunk is a könyvelővel szép levelet, hogy ne haragudjanak ránk, mi elküldtük, nem kapták meg, küldjük megint. És vártunk. Nem volt vicces, mert ugye a cég élne tovább, és sok múlik azon, hogy van vagy nincs. Aztán pár nap múlva elkezdtünk telefonálgatni, hiszen a megszüntető levélen ügyintéző is van és telefonszám is, csak éppen a telefont nem veszi fel senki. Csöng-csöng végtelen türelemmel.
Ma betelt nálam a pohár és megpróbáltam panaszt tenni, mert német ismerőseimtől tanultam, hogy bármilyen furcsa: egy állampolgárnak joga van panaszt tenni és elvárni egy állami hivataltól, ha már pofozkodik, akkor legalább kommunikáljon is. A portás és a főosztályvezető még életükben nem hallottak olyanról, hogy valaki a nagy, rettenetes adóhivatallal szemben panasszal akar élni. Hová lesz a világ? Aztán rájöttem, hogy a franc se fog levelezgetni, panaszokat írni. Az adóhivatalnál csak egy félelmetesebb van: a nyilvánosság.
Vállalkozni élmény, kösz NAV!