Vissza az iskolába!

„Furcsa az a felháborodás, az a hamisítatlan balliberális ellenkampány, amely most a lógós iskolásokra is kiterjesztett rendőri figyelem ellen támadt. S különös az művi ijedtség is, hogy hát »jaj, istenem, mi lesz, ha egy szerencsétlen gyereket a rendőr kísér majd vissza az iskolába«. És épp akkor hangzanak el az aggódó kérdések, amikor nemcsak azt tudjuk, hogy továbbra is igen magas a fiatalkorúak, sőt a gyerekek által elkövetett bűncselekmények száma, hanem egyre kíméletlenebb brutalitás is jellemzi ezeket az eseteket. Nyilvánvaló, hogy kimondatlanul is ott bújik az újfajta rendőri figyelem s beavatkozási lehetőség mögött a bűnmegelőzés szándéka is, és miért is ne bújna!

De nem ez a lényeg. Hanem az iskola fontossága. A nevelés, a tanulás, a szocializáció terén meglévő, de sajnos ma már csak elméleti szinten létező fontossága. Vissza kell terelni a gyerekeket az iskola padjaiba, mert a napról napra szabadosabb világban egyre kevésbé tűrik és viselik el e pad keménységét. Vannak pedagógusok, akik már nem is regisztrálják tanulóik igazolatlan óráit, mert minek. Ha megtennék, az újabb regisztrációkhoz, bonyodalmakhoz, adminisztratív kellemetlenségekhez, az esetek jó részében pedig hangoskodó, az ütlegektől sem visszariadó rokonok megjelenéséhez vezetne. (...)

A dolog persze messze túlmutat önmagán. Félreértés ne essék, vannak jól szituált vagy éppenséggel értelmiségi családból származó lógós gyerekek is, de még mennyire! De ha a leszakadó családok sorsát, az ott élő gyerekek jövőjét nézzük, akkor hivatalos értelmezés szerint is az iskola tűnik az egyetlen megoldásnak. Lehet, hogy ez az elv később sok újabb kérdést és problémát vet fel. Sőt, felvet már ma is! De annyi bizonyosnak látszik, hogy nincs helyette más. Tehát iskolába kell járni.
Ha másként nem, hát rendőrrel.”