Szükség van-e IMF megállapodásra?

„A fiskális-monetáris összefüggésrendszer alaptétele, hogy rossz fiskális politika mellett nincs jó monetáris politika. Márpedig a magyar fiskális politika sok évtizede tartósan rossz pályán halad egyrészt annak  belső fenntarthatatlansága okán (szűk adóbázis, rossz bevételi szerkezet, szakpolitikailag áttekinthetetlen és megreformálatlan kiadási oldal, magas kamatkiadások), másrészt pedig az arra rakódó »fiskális alkoholizmus« (jórészt választási populizmus, klientúra építés, korrupció és szakpolitikai gyengeség) miatt.

A  fenntarthatatlan költségvetési politika miatt ismét kritikusan magas szintre, a GDP 80%-a fölé emelkedett az államadósság szintje. Habár általános szabály nincs a kritikusan magas adósságállomány szintjére, egyes országok (Japán, USA, Belgium, UK, stb.) a magyarnál sokkalta magasabb adósságállományt is nagyobb nehézségek nélkül tudna huzamosabb időtávon át újrafinanszírozni. Ám a rosszul kormányzott, kis gazdaságok esetében a magyarhoz hasonló szint már kritikusnak bizonyul, főképpen a szuverén adósságválságok (Görögország, Spanyolország, Írország, Olaszország, Ciprus) időszakában. A magas adósságszint és a tartósan rossz kormányzás eredményeképpen a magyar országkockázati felár tartósan megnőtt, a lejáró adósságállomány piaci újrafinanszírozási hozamszintje túlságosan magas szinten stabilizálódik. Magyarország 2008 után 2012-ben másodszor szorul a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelére. Habár az IMF az elmúlt évtizedekben saját publikáció tanulsága szerint is sok korábbi hibáját belátta, ám ez hitelnyújtási gyakorlatán nem látszik. Az elmúlt évek magyar, román, litván vagy görög segítségnyújtásai ugyanazokra a megszorítás jellegű elemekre (tizenharmadik havi bérek eltörlése, köztisztviselői bérek befagyasztása, közalkalmazottak elbocsátása, nyugdíjak csökkentése, stb.) épültek, mint a korábbiak.  Az IMF megállapodást megváltásként üdvözölni tehát tévedés, annak gazdaságpolitikai kényszerzubbony jellege nehezen tagadható tény. Sajnálatos módon az IMF-kormány egyeztetések olyannyira nem nyilvános és átlátható folyamatot jelentenek, hogy a magyar esetben még azok megkezdésének időpontja és feltételei is vontatott saga-ként jelentek meg a hazai sajtóban, melyben mindkét fél álláspontja ellentmondásos, változó és átláthatatlan volt. Szükség van tehát az IMF segítségnyújtás demokratikus átláthatóságának radikális növelésére.

Mindezek ellenére az IMF megállapodásra Magyarországnak szüksége van.”