„Mi lesz velünk, eurózónán kívüli EU-tagokkal? Legnagyobb gazdasági partnereink euróövezeti tagok: ha ott állandósul a válság, mi is bajba kerülünk. Mit tehetünk? Adhatunk tanácsokat az euróövezetnek, hátha megfogadják. Elmondhatjuk, hogy a pénz válsága mögött a gazdasági szerkezet válsága áll. A déli sáv satuba került: iparuk sem a németekkel, sem Kínával nem bírja a versenyt. Újraiparosításra lenne szükségük, de ehhez nekik erős az euró. Az eddigi hiteleket a szolgáltatások és az infrastruktúra fejlesztésére költötték, de nem nyitottak a globális piac felé: nem náluk nyaral a kelet-ázsiai és az amerikai középosztály. Közös euróövezeti gazdaságpolitikára lenne szükségük: közös pénzügyminisztériumra és költségvetésre, közös gazdasági és K+F minisztériumra, közös tervhivatalra és tervezésre.
Mit tehetünk mi? A legfontosabb, hogy kiaknázzuk a gazdaságpolitika szabad alakításának lehetőségeit. Éljünk azzal az előnnyel, hogy nem vagyunk euróövezeti tagok! Saját receptünk szerint állítjuk be a fenntartható államháztartást, okos eszközökkel csökkentjük az államadósságot, jó adóreformot hajtunk végre, élünk az önálló monetáris politika eszközeivel, rugalmas munkaerőpiacot építünk, teljes keleti nyitást hajtunk végre, összekötjük egymással a térségi és nem eurós gazdaságokat. Az unión belül és kívül új gazdasági és pénzügyi szövetségeket hozunk létre. Gyorsan növeljük versenyképességünket, ezzel a fejlett uniós gazdaságok - elsősorban a német, osztrák, északolasz és skandináv térség - számára fejlesztési alternatívát adunk: hozzák közelre és ne távolra vigyék új beruházásaikat.
Esélyünk az, hogy olyan fegyelmezettek leszünk az állami pénzügyek terén, mint az északiak, és olyan vonzóak a reálgazdaság terén, mint az ázsiaiak. Ehhez alacsony deficit és csökkenő államadósság, magas növekedés és növekvő foglalkoztatás vezet el.
Megyünk előre.”