Szíria ítélete

„Szíriát polgárháborúra ítélték.

Ítélet nélkül.

Mert aki a világon a jelenleg elfogadott-elfogadtatott játékszabályok alapján egyedül legitim döntést hozhatott volna, az semmi ilyesmit nem tett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa egyetlen épkézláb határozatot sem fogadott el Szíriával kapcsolatban, amit meg hozott, azt nem tudta-akarta betartatni.

Nem bátorkodnék abban állást foglalni, hogy ki a jó és ki a rossz Szíriá­ban. Ilyenkor praktikusan azt szokás mondani, hogy talán az ott élőket lenne érdemes megkérdezni. Döntsék tán el ők, miképp képzelik el a holnapjukat. Azonban ott a veszély: mi lesz, ha nem helyesen döntenek az isten- és allahadták? S hát mennyire mást és mást jelent ez a »helyes« kifejezés angolul, franciául vagy éppen oroszul és kínaiul.

Túl egyszerű lett volna a világ nagyjainak minden tekintélyét, katonai és pénzügyi fenyegetését arra használni, hogy olyan urnákhoz kényszerítsék a szíriaiakat, ahonnan aztán változatlanul kerül ki a voksuk? A »főgonosz« Bassár el-Aszad elnök bele is ment a választásokba, amelyeket természetesen ő rendezett volna, hiszen ilyenkor az ember valahogy biztosabb a győzelemben. Gyakorolhatott volna ebben a pillanatban az ENSZ nyomást Damaszkuszra, hogy minden szavazókörben legyen hupikék pólós nemzetközi ellenőr?”