„Ott van például a Nemzetiszocialista Párt. Nem, nem az, amelyiknek tevékenysége nyomán néhány évtizede az egész világ lángba borult, hanem amerikai örököse, mely tökéletesen legális pártként működik, vörös–kék–fehér amerikai színekbe öltöztetve a horogkeresztet. (...) Hasonló őrültek persze minden országban akadnak – olyan fokú szabadságot és elfogadottságot azonban, mint az Egyesült Államokban, sehol sem élvezhetnek. A Nemzetiszocialista Párt szabadon járőrözik, több államban »fehérellenes« bűncselekmények után nyomoz, és bátran gyűlésezik, a nácik minden egyes kellékével. (...)
Az amerikaiak nagyon komolyan, sokszor egészségtelenül szó szerint veszik alaptörvényüket, ha szabad véleménynyilvánításról van szó, azt mindenáron betartatják. Jellemző, hogy a már említett náci párt egyik felvonulását betiltani kívánó határozatot egy zsidó származású liberális jogvédő segítségével sikerült megsemmisíteni. Ez persze felfogás kérdése, az amerikait lehet csodálni vagy értetlenül állni fölötte – az azonban tény, hogy hazánk más utat választott. Talán mi többször tapasztaltuk »testközelből« a különböző egyenruhások tetteit, ezért nehezebben is viseljük őket, legyen szó jelképekről vagy alakzatban vonuló csapatokról. De azt nehéz vitatni, hogy míg Amerikában virágzanak a különböző szélsőséges csoportok, addig Magyarországon igencsak sanyarú a sorsuk. Hol van a déli határon fegyveresen járőröző, a mexikói hatalomátvételtől rettegő Amerikai Határvédőktől a Magyar Gárda? Hol van a 2005-ben Toledóban többnapos városi zűrzavart okozó nemzetiszocialistáktól a Betyársereg? Az összehasonlítás nem Magyarország számára kényelmetlen.”