IMF-tangó

„Azt ne higgyük, ha beadjuk a derekunkat, és holnap a Kossuth téren kidoboltatja a miniszterelnök, hogy a bankokra és bankárokra Magyarországon ezentúl kizárólag a kajmán-szigeteki törvények vonatkoznak, akkor majd békén hagynak bennünket, és megkapjuk a várva várt pénzügyi védőhálót. Egy frászt! Akkor jönnek az újabb követelések, mint például a munkahelyvédelmi akcióterv visszavonása meg a többi, Varga Mihály főtárgyaló tájékoztatása szerint máris meglebegtetett elvárás. Többek között az is, hogy a kormány vonja vissza a családi adókedvezmények rendszerét és az egykulcsos adót. Sőt, jól értesült informátorok úgy tudják, az IMF máris követelni kezdte a közösségi közlekedés kivéreztetését (két éve negyvenmilliárd forintot akartak innen elvetetni – a magyar meg menjen, amivel tud), továbbá a nagy nehezen visszavásárolt állami, önkormányzati cégek, mint a Mol vagy a pécsi és a fővárosi vízmű újbóli privatizációját.(...)

Az odáig rendben van, hogy a világ nagyhatalmai létrehoztak olyan szervezeteket, mint az IMF és a világbank, amelyek akkor is hajlandók egy-egy ország hitelezésére, támogatására, ha a piac valamilyen oknál fogva ezt nem hajlandó megtenni. Így elkerülhető, hogy mondjuk egy Soros György-féle gátlástalan valutamachináció válságba sodorjon egy egész földrészt, vagy hogy egy-egy államcsőd miatt géppuskához nyúljanak a népek. Az elv tehát jó, de mi történik akkor, ha ezekben a dollármilliárdokkal kitömött szervezetekben átveszik a hatalmat a machinátorok? Mint egy C kategóriás hollywoodi filmben. Mert mi másért kötnék a hitel folyósítását átlátszó, kizárólag a világ nagybefektetőinek és multinacionális céghálózatainak kedvező engedményekhez?”