Hajrá, genetikailag alattvalók!

„Na tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, utoljára hangzott el ez a finom megszólítás. Eddig is pukkadoztam a röhögéstől, amikor a tiszteletreméltó magyarságról pofáztam, meg – édes istenem – Brüsszelben arról, hogy mindig is Európához tartoztunk.

Hát a nagy büdöst. Tisztázzuk végre, mi van köztünk. Félázsiai nép vagytok, egyáltalán nem olyanok, mint a skandinávok. Vagy szinte bárki tőlünk nyugatabbra; talán még az olasz egy efféle cigányfajzat, meg a spanyol, de hát meg is nézhetik magukat. Nem, buta jobbágyok, nektek erő kell, abból ért ez a kurvaország, terelni kell, mint a birkát, és pont úgy kell nyírni is, minden magyarázkodás és kedveskedés nélkül.

Genetikailag alattvalók vagytok, az a helyzet (...)

De azt javaslom, tesókák, hogy erről ne nagyon kérdezősködjetek. Az én dolgom megvédeni az országot, ehhez engem szeretni kell, és aki ebbe belerondít azzal, hogy a zsebemben matat, az a hazát veszélyezteti. Hát illik ezt? Bezzeg a türkménbasihoz meg a Kedves Vezetőhöz nem pofátlankodott oda soha senki, hogy honnan a palota meg a ménes. Tudtak is kormányozni! Az áldóját neki, de még hogy! Nem ám mint egy elpuhult svéd! Na ez a jó például abban, ha új politikai rendszert gondol ki az ember, olyat, ami a skandinávoknak ugyan büdös lenne, de nektek pont megfelel. Meg az is menő, hogy az ember kiadhat egy kis könyvet a filozófiájáról és bölcsességeiről, amit rögtön kötelező olvasmánnyá is tehet, és akinek nem tetszik, az megnézheti magát. Magyarnak magyar legyen a rendszere, vagy ázsiai, de semmiképp sem skandináv.”