„[KatPol]: Népszerű vélekedés manapság, hogy az Egyesült Államok katonai vezetése figyelmen kívül hagyta a vietnami háború tanulságait, ehelyett a későbbiekben csak olyan konfliktusokat volt hajlandó felvállalni, melyekben a győzelmet és a vereséget egyszerűbben lehetett értelmezni. Egyesek, pl. Gordon Sullivan tábornok és Nick Dowding, a jelenlegi konfliktusok kapcsán máris ennek a mentalitásnak a feltámadásától tartanak. Meglátása szerint mi az amerikai katonai intézmények hozzáállása az elmúlt tíz év irreguláris konfliktusainak tanulságaihoz?
[Walter Pincus]: A választ megtalálják az Obama-kormány új nemzetbiztonsági stratégiájában és az idén februárban benyújtott költségvetésben, melyek tükrözik az elmúlt évtized tapasztalatait. Nem számolnak a jövőben nagy szárazföldi háborúkkal vagy az irakihoz és afganisztánihoz hasonló »stabilizáló műveletekkel«, ugyanakkor kifejeződik bennük, hogy nagyobb hangsúlyt kapnak a kisebb műveletek, melyekre inkább a különleges erők alkalmasak, továbbá hogy az amerikai beavatkozást bizonyos esetekben a más országokkal való együttműködésre ill. légi- és haditengerészeti csapásokra kell korlátozni.
[KatPol]: Az iraki és afganisztáni háborúkból következő szervezeti-technológiai fejlesztések közül ön szerint melyek bírnak majd nagy fontossággal az elkövetkező tíz év konfliktusaiban?
[W. P.]: Ezek elég egyértelműek, pl. az UAV-k alkalmazása vagy a robottechnológia elterjedése. Ilyen technikával a hírszerzésünk, megfigyelésünk és felderítésünk kulcsfontosságúvá vált, az viszont kérdéses, hogyan szerepelne ellenséges légvédelem mellett. Másrészt nagyobb a hangsúly a szövetségek keretén belüli fellépésen is.
[KatPol]: Egyesek azt mondhatnák, ez lényegében a küldj-lőszert-a-katonák-helyett megközelítés új formája, a különbség csak annyi, hogy immár robotokról beszélünk lőszer helyett. Milyen előnytelen következményei lehetnek ennek? Nem gondolja, hogy ez a robotizáció nemkívánatos módon befolyásolhatja a politikai vezetés hajlandóságát fegyveres konfliktusok kirobbantására?