Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Minden oldalról tüzeltek a parlamentben a kormányra, amely sok sebből vérzik, a tábora erodálódik, de nem esett szét, a fő gondja pedig még ma sem valamilyen kormányképes, nagy ellenzéki erő.
„Természetes, hogy a kormány rendre visszatér a kiindulóponthoz, hiszen rá hárul például az elődje által felvett óriáshitel törlesztése. Az MSZP magabiztos kritikája nem elsősorban azért hiteltelen, mert mára megtagadott miniszterelnöke végighazudott pár évet, hanem mert 2002-től 2008-ig ritka szerencsés csillagzat alatt, kedvező világgazdasági környezetben, pusztán önerőből kormányozta a csőd szélére az országot. Majd az emiatt hamarjában felvett IMF-hitelt a 2010-ig való túlélésre, az így nyert másfél évet pedig az utódnak készített aknák telepítésére használta fel.
Ami az MSZP-nek kurucos lázongás, a Jobbiknak labancos megalkuvás. Ahogy várható volt, minden oldalról tüzeltek a parlamentben a kormányra, amely sok sebből vérzik, a tábora erodálódik, de nem esett szét, a fő gondja pedig még ma sem valamilyen kormányképes, nagy ellenzéki erő, hanem a belső apátia és a rá kívülről nehezedő roppant nyomás. Valamire biztosan jó volt a tegnapi vitanap: az egybecsengő kritikák megmutatták, mely pontokon kell határozottabban védeni, a közvéleménynek jobban elmagyarázni a kormánypolitikát. Korrupciós vádak, egykulcsos adó, egészségügy átalakítása… – A kormány lényegében már megbukott – hallani gyakran ellenzéktől és sajtójától. – A felmérések szerint még mindig a Fidesz–KDNP vezet – érkezik a válasz.
2014 messze van. Nem dőlt el semmi.”