A medve bőrére

„A Reuters nevezett összeállításában kitért arra is, hogy javul Budapest és Brüsszel viszonya. Tudniillik nem pusztán a költségvetési kérdések jöttek össze, hanem úgy tűnik, hogy a jegybanktörvény ügyében is sikerült megállapodásra jutni. Ha ezt nyugati diplomataforrások is így látják, az egy bónusz. Mert Budapesten működő újságíróként is egyre nehezebb volt követni a kormány kommunikációját a jegybanktörvény és az IMF-megállapodás ügyében az elmúlt fél esztendő leforgása alatt. Mindenestre a visszavont törvénymódosító javaslat nyomán írandó, régi-új MNB-s jogállás és az arra adandó válasz – az Európai Központi Banktól – sok mindent eldönthet.

Tegyünk egy kitérőt e témában. Nem elég hangoztatni a jegybanki függetlenséget, azt úgy tűnik a jogszabályban rögzíteni, a gyakorlatban pedig alkalmazni kell. Többi között: ígéret a kormánytól arra, hogy a kormány nem nyúl a devizatartalékhoz, tekintettel arra, hogy az már a nevében is tartalék, nem pusztán funkcióját nézve, vagyis nem áldozható be, mint például a magán-nyugdíjpénztári vagyon. Továbbá garantálni kell magyar részről azt is, hogy a kormány több, úgynevezett döntésbefolyásoló személyt már nem integrál a Magyar Nemzeti Bankba. Miért olyan bonyolult ez? Miért kell hónapokat, heteket várni egy olyan jogszabály-módosításra, amely egy óra alatt simán véghez vihető. 

A nagy kérdés, miszerint a hivatalos IMF-tárgyalások elkezdődhetnek-e még idén nyáron, és megállapodhatunk-e még az ősszel, vagyis ihatunk-e előre a medve bőrére, az nem pusztán a javuló brüsszeli kapcsolatoktól és a szóbeli ígéretektől függ, inkább attól: a Nemzetközi Valutaalap nemcsak Simor András jelenlegi elnök – még egy évig tartó – hivatali ideje alatt fennálló függetlenség miatt aggódik, hanem az intézményi felállás és a hosszú távú függetlenség miatt is. Márpedig a visszamenőleges jogszabályalkotás, a gazdaságot és pénzügyeket érintő kérdésekben az ágazati szereplők kihagyása az egyeztetésből, esetleg pont a megállapodások felrúgása az azt tükrözi: nem teljesen »nyugatiasan« zajlanak errefelé az események.

Egyébként pedig a piaci nyomás – a 300 körüli euró, az államkötvények hozama, a magyar csődkockázati mutató, a recessziós előrejelzések, a befektetők elmaradása, az esetleges banki hitelösszeomlás – minden, korábban kifogásolt döntést »kisajtolt« Magyarországból.”