„Orbán Viktortól a Die Pressében megkérdezték, mi a véleménye arról, hogy nálunk egy »hazai diktátornak«, ti. Horthynak szobrot állítanak. Orbán így válaszolt: »Horthyt diktátornak nevezi valaki? Szálasi Ferenc volt diktátor«. Sajnálatos, de ebben Orbán Viktornak van igaza. Annak az Orbán Viktornak, akiben a polgári demokrácia ellenségei Horthy Miklós reinkarnációját látják.
A Horthy-korszak nem volt diktatúra, a Kádár-korszak az volt. Kádárék maguk is a diktatúra egyik változataként határozták meg a rendszerüket, ezen nincs mit vitatkozni. Abban meg egyetért minden komoly történész John Lukacstól Romsics Ignácon át Ormos Máriáig, hogy a Horthy-korszak nem volt diktatúra, ahogy polgári demokrácia sem volt. Horthynak sokkal kisebb hatalma volt, mint egy diktátornak, az állampolgároknak pedig sokkal kevesebb hatalmuk, szabadságuk, választási lehetőségük, mint egy polgári demokráciában.
A demokraták veszélyérzete és kétségbeesése fölöttébb indokolt, és alapos okkal kötődik a Horthy-reneszánszhoz. A kétségbeesett veszélyérzet arra sarkall, hogy a nép szunnyadó veszélyérzetét a legerőteljesebb állításokkal rázzuk föl. Ha a fölrázó szándék minden más szempontot elnyom, akkor túlfutunk az igazságon. Olyasmit állítunk, ami nem igaz. Erre a minket aggasztó veszélyek hordozói az igazság erejével rámutathatnak, ezzel a mi hitelünket csökkentik, a magukét növelik, s ily módon tovább nő az általuk képviselt veszély, s mélyebben szunnyad az általunk képviselt veszélyérzet. Bumeráng.”