„Június tizenhatodika. A százezres újratemetés (vagy ahogyan az akkori hivatalosság elnevezte: a nemzeti megbékélés napja) mára fejezetcím a kommunizmus hazai bukásának szakirodalmában. Hivatkoznak rá, viszonyítanak hozzá, s mint szomorú történelmi emléknapot, újra és újra előveszik. (...)
Az ünnep után az új választásokra végképp »megtisztult párt« – immár MSZP néven – Nagy Imre-örökösként vetette bele magát a megváltozott belpolitikába. Persze az újratemetést a maga sikerének könyvelte el (elegánsan átugorva magát a kivégzést és a három évtizedes miniszterelnök-gyalázást). A múltat olyanynyira eltörölte az élcsapat, hogy az éppen országló Gyurcsány Ferenc 2004-ben még leereszkedőn meg is szólította Nagy Imrét a sírjában: »Te hogyan csinálnád, Imre?«
Ha nem ünnepi is a gondolat, ideírom. Visszatetsző a Nagy Imre politikai örökségéért máig tartó marakodás. Főként, mert a leglelkesebb »örökösök« csupán az újratemetés óta vették észre magukban a reformbaloldalit. Arra egyik kései »híve« sem gondol, hogy a néhai miniszterelnök nem reformtörekvéseivel (az önmagában nem is lenne elég) – tartásával, hitével, mártíromságával került a magyar történelem nagyjai közé.”