„Alan D. Mutter 4 olyan fatális tévedést sorol fel, melyek nagy mértékben okolhatók a napilapok mai, sanyarú helyzetéért.
Gyenge digitális termékportfólió
A legtöbb lap nem arra használja a webet, a mobilt, a közösségi médiát, hogy új olvasókhoz, felhasználókhoz kapcsolódjon, hanem görcsösen próbálja a digitális világba teleportálni nyomtatott termékeit. A tipikus online újságban rengeteg a betű, de minimális az interaktivitás. A legtöbb mobiltermék elmulasztja a különösen intim médium sajátosságainak kihasználását, így hiányzik belőlük a személyre szabhatóság, a helyfüggő információk kiaknázása, a szándék a felhasználó pillanatnyi problémáinak megoldására. Az, hogy a szerkesztőségek mennyire leragadtak a "mi beszélünk - ti hallgatjátok" modellnél, jól mutatja a Facebook használata. A cikkek linkjeinek (gyakran automatikus) publikálása helyett melyik lap képes a Facebookon valódi közösséget létrehozni?
Idősödő és nem eléggé sokszínű olvasóközönség
Kik olvassák nyomtatott lapokat? Amerikában a 60 körüli nők, de itthon sem a huszonévesek állnak sorban a standoknál, nem a fiatalok bújják a lapokat a villamoson. Az online lapok átlagos olvasója valamivel fiatalabb (50+), de erre a közönségre sem lehet a jövőt alapozni. Ha a lapkiadóknak nem sikerül beláthatón időn belül fiatalabb, sokszínűbb olvasóközönséget elérniük, mostani olvasóikkal együtt fognak kihalni.
Korlátozott bevételi lehetőségek
Az online napilapok az utolsó fillért is ki akarták préselni a hagyományos hirdetésekből, közben megfeledkeztek hirdetési módszereik, rendszerük modernizálásáról. Most nagy a sírás-rívás, hogy a Google és a Facebook ellopja a hirdetőket (közben jönnek a mobilos és a videós hirdetések, a kuponosok), de nem látszik, hogy közben milyen vonzó alternatív lehetőségeket kívánnak kidolgozni.”