Rebegj el egy imát

„A válság, mint azt Matolcsy miniszter úr találóan megjegyezte: véget ért.

Az önmagát beteljesítő jóslatok mechanizmusát Önök is pontosan olyan jól ismerik, mint én, és azzal is tisztában vannak, hogy egy, az egész világon végigsöprő válság okai között túlnyomó többségben pszichológiai folyamatok húzódnak meg, azaz attól, hogy az Egyesült Államokban valakik nagyon sokat hiteleznek olyanoknak, akik azt egyáltalán nem tudják visszafizetni, még nem kéne a tiszavasvári péknek bezárnia a sütödéjét.

Miért kellett mégis?!

Azért mert a pénzvilág nem más, mint egy idegbeteg idős asszony, aki már arra is összerezzen, ha a lépcsőházban lépteket hall, ráfordítja a kulcsot, megpróbál nagyon csöndben lenni. Képzeljük csak el, hogy mi vagyunk azok, akiknek a lépteitől visszhangzik a lépcsőház és éppen hozzá indultunk kölcsönkérni (csak az egyszerűség kedvéért mondom, hogy kölcsönkérni, mert valójában nem, de ezt már egy korábbi beszédemben kifejtettem).

Ül a nemzetközi pénzvilág berezelt matrónája az ajtó túloldalán, és nekünk arra kell rávennünk, hogy kinyissa az ajtót.

Ekkor lép a képbe Matolcsy György, aki nem dörömbölni kezd, nem azt kiabálja be a levélbedobón, hogy halihó, én vagyok Magyarország és a pénzéért jöttem, hanem bülbülszavakkal, mézes valamint mázos hangon csicseregve azt közli a vénasszonnyal, hogy vége van a válságnak.

Többször kipróbálta már otthon a feleségével, és mindig bejött.”