„Olyan korban élt, amikor az emberek nem merték kritizálni a hatalmat, nem mertek véleményt formálni, mert az állásukba, a létbiztonságuk elvesztésébe kerülhetett. Olyan korban vállalta fel a demokrácia, a köztársaság, a szabadság iránti elkötelezettségét, amikor ez életveszélyes döntésnek számított.
A hatalom az életének elvételével fenyegette, mégsem tört meg, nem engedett az elveiből. Nem kért kegyelmet a megszállóktól, a hatalommal visszaélőktől.
Az a hatalom, amely bitófára küldte őt, később megpuhulva azt hirdette, hogy itt demokrácia van, szabadság van, köztársaság van. Látszatintézkedésekkel, műdemokráciával igyekeztek elfedni a diktatúrát.
Ma Nagy Imre azért példa számunkra, mert megmutatja, hogy kell észrevenni azt, amikor elveszik a szabadságunkat, elveszik a jogainkat, elveszik a létbiztonságunkat, és ilyenkor nem szabad hallgatni. Nagy Imre az élete árán is ragaszkodott az elveihez. (...)”